A Békési Városvédő és Szépítő Egyesület Alapszabályában meghatározottak szerint kiemelt figyelmet fordít a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel, valamint a határon túli magyarsággal kapcsolatos tevékenységére.
 
Egyesületünknek kiemelt szerepe volt Békés és Magyarittabé közötti testvérvárosi kapcsolat kialakításában, létrehozásában, 2005-ben élénkült fel a kapcsolat a két település között. Meghatározó volt Simon Sándor tanító Feljegyzések Magyarittabéről című műve, amelyből kiderült, hogy az 1870-es években Magyarittabét Békésről és más Békés vármegyei településekről (Mezőberény, Köröstarcsa, Gerla) érkező, döntő többségében református vallású családok telepítették be a jobb megélhetés reményében. A két település közötti kapcsolat létrehozásának gondolata ezzel a tanulmánnyal vette kezdetét.
 
Magyarittabé Békéstől mintegy 250 kilométerre a szerb-román határ közelében található, egykoron a történelmi Magyarország része, ma vajdasági település Szerbiában. Magyarittabé a Béga folyó és a Béga csatorna között fekszik, Szerbittabé szomszédságában. Ittabé első írásos említése 1219-ből származik. A XVI. században a település a törökdúlás áldozata lett, második Ittabének az 1780 körül letelepedett Szerbittabét tekinthetjük. Magyarittabé így a harmadik Ittabé a falu 1786-os letelepedésével.
1781-ben a kincstári birtokokat eladták, ezzel együtt kincstári jószágokat elárverezték, s mindezt Kiss Izsák, a béllyei uradalom bérlője vette meg. Ebben az időben Szerbittabét szerb ajkú telepesek lakták, akik elégedetlenek voltak az új földesúrral, úgyszintén a környező települések jobbágyai is. Lázadások törtek ki, melyeket katonai beavatkozással igyekeztek elfojtani. Kevéssel ezután a szerb lakosok, akik az új magyar földesúr alatt nem akartak szolgálni, 1783-1784-ben a Határőrvidékre költöztek át. A pusztán maradt helységbe Kiss Izsák 1786-ban Békés vármegyéből református magyarokat telepített, akik magukkal hozták lelkészüket Boros Istvánt is, aki a letelepülés történetét, valamint a Kiss Izsák földesúrral kötött úrbéri szerződést az egyház 1787. évi anyakönyvébe bejegyezte. A betelepülések 1808-ig folytak.
1848-ig a Kiss család, utolsóként Kiss Ernő honvédtábornok volt a helység földesura. Amikor 1849. év első napjaiban a honvédelmi bánsági sereget a Közép-Tiszához rendelték, a szerbek megrohanták a védetlen magyar falvakat. E rémhírre 1849. január 19-én az egész falu felkerekedett s Makóra, Hódmezővásárhelyre és Nagymajlátra menekült. A szerb felkelők kevéssel ezután az egész falut felszámolták, ekkor pusztultak el a református egyház anyakönyvei is. Az elmenekülők csak 1849 tavaszán tértek vissza, ekkor azonban a kolera szedte áldozatait: három hónap alatt 132 fő halt meg.
Magyarittabé egyik nevezetessége a református templom, építtetése 1861-1866 közötti időszakra tehető. A templom közelében található Kossuth Lajos mellszobra, - 1904. május 18-án avatták fel - egyike a Vajdaságban megmaradt két Kossuth szobornak. A szobor arccal az anyaország felé néz, különlegessége, hogy 1918-ban szívtájékon átlőtték. Szomorú hír, hogy 2015-ben a mellszobornak nyoma veszett.
A települések közötti első hivatalos találkozót 2005-ben sikerült megvalósítani, megérkezett az első békési delegáció Magyarittabébe. A kapcsolat kialakítása – majd barátsággá mélyülése –  elsősorban Szakál Ferenc Magyarittabé polgármestere és Mester Péter a Békési Városvédő- és Szépítő Egyesület elnöke kiemelkedő szerepével valósulhatott meg.
 
2007-ben Magyarittabé hivatalosan is testvértelepülése lett Békésnek. A két település polgármesterei Izsó Gábor és Szakál Ferenc 2007. szeptember 7-én írták alá a testvérvárosi szerződést a békési Madzagfalvi Napok keretében.
 
Az ittebeiek minden évben tiszteletüket teszik városunkban a Madzagfalvi Napokon, az Ízek utcája főzőversenyen is előszeretettel vesz részt a küldöttség, 2014-ben különdíjban részesültek. Hasonló rendezvényt tart Magyarittabé is az ittebei falunapon, ahol a békésiek már többször megmérették magukat, 2011-ben a kakaspörkölt-főzőversenyen a békési delegáció harmadik helyezést ért el.
 
 
Forrás:
Wikipédia
Vajdasági Magyar Digitális Adattár